A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2026. szeptember 3.(*)
„ Előzetes döntéshozatal – A természetes személyek védelme a személyes adatok kezelése vonatkozásában – (EU) 2016/679 rendelet – 5. cikk – A személyes adatok kezelésére vonatkozó elvek – 6. cikk – Az adatkezelés jogszerűsége – Társasági jog – (EU) 2017/1132 irányelv – 14. cikk – Kötelezően közlendő okiratok és adatok – A »társaság ügyvitelében, felügyeletében vagy ellenőrzésében [részt vevő személyek]« fogalma – A részvénytársaságok részvényeseire vonatkozó személyes adatok nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele – Kisebbségi részvényesek ”
A C‑798/24. sz. [Jautiva](i) ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Satversmes tiesa (alkotmánybíróság, Lettország) a Bírósághoz 2024. november 19‑én érkezett, 2024. november 14‑i határozatával terjesztett elő az
A és társai
által indított,
a Latvijas Republikas Saeima
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: F. Biltgen tanácselnök, T. von Danwitz, a Bíróság elnökhelyettese (előadó), A. Kumin, S. Gervasoni és M. Bošnjak bírák,
főtanácsnok: R. Norkus,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– A és társai képviseletében L. Liepa advokāts,
– a lett kormány képviseletében J. Davidoviča és K. Pommere, meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,
– a finn kormány képviseletében A. Laine, meghatalmazotti minőségben,
– a svéd kormány képviseletében C. Meyer‑Seitz, meghatalmazotti minőségben,
– a norvég kormány képviseletében K. E. M. Skjelland és B. Stankovic, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Parlament képviseletében G. Corstens, M. Migliorati és L. Ruppeka‑Rupeika, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Unió Tanácsa képviseletében L. Bergere, N. Coghlan és A.‑L. Meyer, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében A. Bouchagiar, H. Kranenborg, I. Naglis és M. Noll‑Ehlers, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2025. december 18‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyrészt a 2019. június 20‑i (EU) 2019/1151 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2019. L 186., 80. o.) módosított, a társasági jog egyes vonatkozásairól szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1132 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2017. L 169., 46. o.; a továbbiakban: 2017/1132 irányelv) 14. cikke d) pontja ii. alpontjának értelmezésére, valamint e rendelkezésnek az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 7. és 8. cikkére tekintettel fennálló érvényességére, másrészt pedig a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) (HL 2016. L 119., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 314., 72. o.; HL 2018. L 127., 2. o.; HL 2021. L 74., 35. o.; a továbbiakban: GDPR) 5. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelem azon természetes személyek által benyújtott alkotmányjogi panasz keretébe illeszkedik, akik vitatják annak a nemzeti szabályozásnak a Latvijas Republikas Satversme (a Lett Köztársaság Alkotmánya) rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségét, amely a részvénytársaságok részvényeseire vonatkozó személyes adatok nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételét írja elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
A Charta
3 A Chartának „A magán‑ és a családi élet tiszteletben tartása” című 7. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán‑ és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák.”
4 A Charta „A személyes adatok védelme” című 8. cikke a következőket írja elő:
„(1) Mindenkinek joga van a rá vonatkozó személyes adatok védelméhez.
(2) Az ilyen adatokat csak tisztességesen és jóhiszeműen, meghatározott célokra, az érintett személy hozzájárulása alapján vagy valamilyen más, a törvényben rögzített jogos okból lehet kezelni. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a róla gyűjtött adatokat megismerje, és joga van azokat kijavíttatni.
(3) E szabályok tiszteletben tartását független hatóságnak kell ellenőriznie.”
5 A Charta „A jogok és elvek hatálya és értelmezése” című 52. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:
„Az e Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, és e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az arányosság elvére figyelemmel, korlátozásukra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben az elengedhetetlen és ténylegesen az [Európai] Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja.”
A GDPR
6 A GDPR (1) és (10) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„(1) A természetes személyek személyes adataik kezelésével összefüggő védelme alapvető jog. [A Charta] 8. cikkének (1) bekezdése és az [EUMSZ 16. cikk] (1) bekezdése rögzíti, hogy mindenkinek joga van a rá vonatkozó személyes adatok védelméhez.
[…]
(10) A természetes személyek következetes és magas szintű védelmének biztosítása és a személyes adatok Unión belüli áramlása előtti akadályok elhárítása érdekében a természetes személyeknek az ilyen adatok kezelésével összefüggésben fennálló jogait és szabadságait minden tagállamban azonos szintű védelemben kell részesíteni. A természetes személyeknek a személyes adataik kezeléséhez kapcsolódó alapvető jogai és szabadságai védelmére vonatkozó szabályok következetes és egységes alkalmazását az Unió egész területén biztosítani kell. […]”
7 A GDPR 1. cikkének (2) bekezdése szerint e rendelet védi a természetes személyek alapvető jogait és szabadságait, és különösen a személyes adatok védelméhez való jogukat.
8 A GDPR 2. cikkének (1) bekezdése szerint e rendeletet kell alkalmazni a személyes adatok részben vagy egészben automatizált módon történő kezelésére, valamint azoknak a személyes adatoknak a nem automatizált módon történő kezelésére, amelyek valamely nyilvántartási rendszer részét képezik, vagy amelyeket egy nyilvántartási rendszer részévé kívánnak tenni.
9 A GDPR „Fogalommeghatározások” című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet alkalmazásában:
1. »személyes adat«: azonosított vagy azonosítható természetes személyre […] vonatkozó bármely információ; azonosítható az a természetes személy, aki közvetlen vagy közvetett módon, különösen valamely azonosító, például név, szám, helymeghatározó adat, online azonosító vagy a természetes személy testi, fiziológiai, genetikai, szellemi, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára vonatkozó egy vagy több tényező alapján azonosítható;
2. „adatkezelés” a személyes adatokon vagy adatállományokon automatizált vagy nem automatizált módon végzett bármely művelet vagy műveletek összessége, így a gyűjtés, rögzítés, rendszerezés, tagolás, tárolás, átalakítás vagy megváltoztatás, lekérdezés, betekintés, felhasználás, közlés továbbítás, terjesztés vagy egyéb módon történő hozzáférhetővé tétel útján, összehangolás vagy összekapcsolás, korlátozás, törlés, illetve megsemmisítés;
[…]”
10 A GDPR „A személyes adatok kezelésére vonatkozó elvek” című 5. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A személyes adatok:
a) kezelését jogszerűen és tisztességesen, valamint az érintett számára átlátható módon kell végezni (»jogszerűség, tisztességes eljárás és átláthatóság«);
b) gyűjtése csak meghatározott, egyértelmű és jogszerű célból történjen, és azokat ne kezeljék ezekkel a célokkal össze nem egyeztethető módon; a 89. cikk (1) bekezdésének megfelelően nem minősül az eredeti céllal össze nem egyeztethetőnek a közérdekű archiválás céljából, tudományos és történelmi kutatási célból vagy statisztikai célból történő további adatkezelés (»célhoz kötöttség«);
c) az adatkezelés céljai szempontjából megfelelőek és relevánsak kell, hogy legyenek, és a szükségesre kell korlátozódniuk (»adattakarékosság«);
[…]”
11 A GDPR „Az adatkezelés jogszerűsége” című 6. cikkének (1) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A személyes adatok kezelése kizárólag akkor és annyiban jogszerű, amennyiben legalább az alábbiak egyike teljesül:
a) az érintett hozzájárulását adta személyes adatainak egy vagy több konkrét célból történő kezeléséhez;
[…]
c) az adatkezelés az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettség teljesítéséhez szükséges;
[…]
(3) Az (1) bekezdés c) és e) pontja szerinti adatkezelés jogalapját a következőknek kell megállapítania:
a) az uniós jog, vagy
b) azon tagállami jog, amelynek hatálya alá az adatkezelő tartozik.
Az adatkezelés célját e jogalapra hivatkozással kell meghatározni, illetve az (1) bekezdés e) pontjában említett adatkezelés tekintetében annak szükségesnek kell lennie valamely közérdekű vagy az adatkezelőre ruházott közhatalmi jogosítvány gyakorlásának keretében végzett feladat végrehajtásához. Ez a jogalap tartalmazhat az e rendeletben foglalt szabályok alkalmazását kiigazító rendelkezéseket, ideértve az adatkezelő általi adatkezelés jogszerűségére irányadó általános feltételeket, az adatkezelés tárgyát képező adatok típusát, az érintetteket, azokat a jogalanyokat, amelyekkel a személyes adatok közölhetők, illetve az ilyen adatközlés céljait, az adatkezelés céljára vonatkozó korlátozásokat, az adattárolás időtartamát és az adatkezelési műveleteket, valamint egyéb adatkezelési eljárásokat, így a törvényes és tisztességes adatkezelés biztosításához szükséges intézkedéseket is, ideértve a IX. fejezetben meghatározott egyéb konkrét adatkezelési helyzetekre vonatkozóan. Az uniós vagy tagállami jognak közérdekű célt kell szolgálnia, és arányosnak kell lennie az elérni kívánt jogszerű céllal.”
A 2017/1132 irányelv
12 A 2017/1132 irányelv (7) és (8) preambulumbekezdése az alábbiakat mondja ki:
„(7) A részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok adatközlésére, az általuk vállalt kötelezettségek érvényességére, illetve a társaság érvénytelenségére vonatkozó nemzeti jogszabályok összehangolása különös jelentőségű, különösen a harmadik személyek érdekeinek védelme szempontjából.
(8) A társaság lényeges okiratait közölni kell annak érdekében, hogy harmadik személyek megbizonyosodhassanak ezek tartalmáról és a társaságra vonatkozó egyéb adatokról, különösen a társaság nevében történő kötelezettségvállalásra feljogosított személyek adatairól.”
13 Ezen irányelv „Tárgy” című 1. cikke szerint:
„Ez az irányelv a következők vonatkozásában tartalmaz rendelkezéseket:
– a részvénytársaságok alapításának, valamint tőkéjük fenntartásának és módosításának tekintetében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 54. cikkének második bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolása e biztosítékok egyenértékűvé tétele céljából,
– az egységes biztosítékok kialakítása érdekében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 54. cikkének második bekezdése szerinti társaságoknak a részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok adatközlése, az általuk vállalt kötelezettségek érvényessége, illetve a társaság érvénytelensége tekintetében előírt biztosítékok összehangolása,
[…]”
14 Ezen irányelvnek „Az alapszabályban vagy alapító okiratban vagy külön okiratban megadandó kötelező információk” című 4. cikke a következőket írja elő:
„Az alapszabályban, illetve az alapító okiratban vagy a 16. cikknek megfelelő tagállami jogszabályban meghatározott eljárás értelmében közzétett külön okiratban legalább a következő adatokat kell feltüntetni:
[…]
i) azon természetes vagy jogi személyek, illetve társaságok megjelölése, akik vagy amelyek aláírták, illetve amelyek képviseletében aláírták az alapszabályt vagy az alapító okiratot, illetve, ha a társaság még nem alakult meg ezzel egyidejűleg, ezen okiratok tervezet[ét];
[…]”
15 Ugyanezen irányelv „Hatály” című 13. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Az e szakaszban és az 1A. szakaszban előírt összehangoló intézkedéseket a tagállamoknak a II. mellékletben felsorolt társasági formákra és – amennyiben ez az irányelv ekként rendelkezik – az I. és IIA. mellékletben felsorolt társasági formákra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseire kell alkalmazni.”
16 A 2017/1132 irányelv II. melléklete, amely felsorolja az ezen irányelv 13. cikkének hatálya alá tartozó társasági formákat, Lettország esetében az „akciju sabiedrība, sabiedrība ar ierobežotu atbildību, komanditsabiedrība” társasági formákra utal, azaz a részvénytársaságokra, a korlátolt felelősségű társaságokra és a részvénytársasági formájú betéti társaságokra.
17 Ezen irányelvnek „A társaságok által közlendő okiratok és adatok” című 14. cikke kimondja:
„A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket a társaságok kötelező adatközlésének biztosításához, legalább a következő okiratok és adatok tekintetében:
a) az alapító okirat és alapszabály, ha ezt külön okirat tartalmazza;
[…]
d) azon személyek kijelölése, megbízásuk megszűnése és személyes adatai, akik a jogszabályok értelmében létrehozott szervként, illetve bármely ilyen szerv tagjaiként:
i. jogosultak a társaság képviseletére harmadik személyekkel szemben és peres eljárásokban; az adatközlés során arról is tájékoztatást kell adni, hogy a társaság képviseletére jogosult személyek önállóan vagy kizárólag együttes cégjegyzési jogosultsággal rendelkeznek‑e;
ii. részt vesznek a társaság ügyvitelében, felügyeletében, illetve ellenőrzésében;
[…]”
18 Ezen irányelv 16. cikkének (3) bekezdése a következőket írja elő:
„A tagállamok biztosítják, hogy a 14. cikkben említett okiratok és adatok közlése azáltal valósul meg, hogy azokat a nyilvántartásban nyilvánosan elérhetővé teszik. […]”
19 Ugyanezen irányelv 64. cikkének (3) bekezdése és 95. cikkének (2) bekezdése a társaság ügyviteli vagy ügyvezető szervének a közgyűléssel szemben fennálló kötelezettségeire vonatkozik a társaság által a saját részvényeinek harmadik személy általi megszerzéséhez nyújtott pénzügyi támogatással, valamint a beolvadással történő egyesüléssel kapcsolatban.
A 2015/849 irányelv
20 A 2024. május 31‑i (EU) 2024/1640 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 2024/1640) módosított, a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20‑i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 141., 73. o.; a továbbiakban: 2015/849 irányelv) 11. és 13. cikke meghatározza azokat az átvilágítási intézkedéseket, amelyeket a kötelezett szolgáltatóknak az ügyfeleik tekintetében alkalmazniuk kell.
21 A 2015/849 irányelv 30. cikkének (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok biztosítják, hogy az alábbiak minden esetben hozzáférjenek a tényleges tulajdonlásra vonatkozó információkhoz:
[…]
c) bármely olyan személy vagy szervezet, aki, illetve amely jogos érdeket tud igazolni.
Az első albekezdés c) pontjában említett személyek vagy szervezetek minimálisan a tényleges tulajdonos nevére, születési évére és hónapjára, a tényleges tulajdonos tartózkodási helye szerinti országra és a tényleges tulajdonos állampolgárságára, valamint a tényleges tulajdonosi érdekeltség jellegére és mértékére vonatkozó információkhoz kapnak hozzáférést.”
A lett jog
A Lett Köztársaság Alkotmánya
22 A Lett Köztársaság Alkotmányának 96. cikke rögzíti többek között a magánélet tiszteletben tartásához való jogot. A Satversmes tiesa (alkotmánybíróság, Lettország) ítélkezési gyakorlata szerint e cikk hatálya kiterjed a személyes adatok védelmére is.
A kereskedelmi törvénykönyv
23 A Komerclikums (kereskedelmi törvénykönyv) „A cégjegyzékbe történő bejegyzések tartalma” című 8. cikke (3) bekezdésének 3) és 4) pontja a következőket írja elő:
„(3) A tőkeegyesítő társaságra vonatkozóan a cégjegyzékbe a következő információkat kell bejegyezni:
[…]
3) a tőketőkeegyesítő társaság igazgatósága és (ha a tőkeegyesítő társaságnak van felügyelő bizottsága) a felügyelő bizottság tagjainak családi neve és utóneve, személyi azonosító száma (személyi azonosító szám hiányában születési ideje, a személyazonosító okmány száma és kiállításának időpontja, az okmányt kiállító ország és hatóság megnevezése) és az általuk betöltött tisztség;
4) az igazgatóság tagjainak azon jogosultsága, hogy a társaság nevében egyénileg vagy közösen kötelezettséget vállaljanak;
[…]”
24 A kereskedelmi törvénykönyv „Cégnyilvántartásban való közzététel” című 12. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A cégjegyzékbe történő bejegyzések harmadik személyekkel szemben a közzétételük időpontjától kezdve fejtenek ki joghatásokat. […]
[…]”
25 E törvénykönyv „A részvényesi nyilvántartásba bejegyzendő információk” című 235. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A részvénykönyvbe történő minden egyes bejegyzésnek tartalmaznia kell a társaság nevét, cégjegyzékszámát, székhelyét és adott esetben azt az információt, hogy a társaság felszámolási vagy fizetésképtelenségi eljárás alatt áll‑e, valamint a »Részvénykönyvbe történő bejegyzés« dokumentum címét és a következő információkat:
1) a hivatkozási szám és a bejegyzés időpontja;
2) a bejegyzés hivatkozási száma, a részvénykönyvbe történő első bejegyzéstől kezdődő folyamatos számozással;
3) a részvényekkel kapcsolatos hivatkozási számok;
4) a részvényesekre vonatkozó adatok;
a) természetes személyek esetében család‑ és utónév, személyi azonosító szám (személyi azonosító szám hiányában a születési idő, a személyazonosító okmány száma és kiállításának dátuma, az okmányt kiállító ország és hatóság megnevezése) és a cím, ahol a személy elérhető,
b) jogi személyek és személyegyesülések esetében a név, a nyilvántartási szám és a székhely;
5) a részvényes e‑mail címe, ha a részvényes kérte, hogy a társaság ezt használja a vele való kapcsolattartásra;
6) az egyes részvényesek részvényeinek kategóriája, száma és névértéke, valamint a hozzájuk tartozó szavazatok száma;
7) a részvények befizetési állapota;
8) a részvényesek közös képviselője, akit a jelen törvénykönyv 157. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően jelöltek ki, feltüntetve a jelen cikk (1) bekezdésének 4) és 5) pontjában említett információkat;
9) a társaság által megszerzett részvényekre vonatkozó információk, a megszerzés okainak megjelölésével.
[…]”
26 Ugyanezen törvénykönyv „A részvényesi közgyűlés hatásköre” című 268. cikke szerint:
„(1) Kizárólag a részvényesi közgyűlés jogosult határozni a következőkről:
1) a társaság éves beszámolója;
2) az előző pénzügyi év nyereségének felhasználása;
3) a felügyelőbizottság tagjainak, a könyvvizsgálóknak és a felszámolóknak a megválasztása és felmentése;
4) az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjaival, valamint a könyvvizsgálóval szembeni eljárás megindítása vagy az arról való lemondás, valamint a társaságot a felügyelőbizottság tagjaival szembeni eljárásban képviselő személy kijelölése;
[…]
6) a társaság alapszabályának módosítása;
7) a jegyzett tőke emelése vagy leszállítása;
8) a társaság értékpapírjainak kibocsátása és átalakítása, valamint az a központi értéktár, amelyben a társaság dematerializált részvényei szerepelnek;
9) a felügyelőbizottság tagjai és a könyvvizsgáló díjazásának meghatározása;
10) a társaság tevékenységének megszüntetése, folytatása, felfüggesztése vagy megújítása, illetve a társaság átszervezése;
11) az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjai díjazásának általános elvei, típusai és szempontjai;
12) a társaság részvényeinek a munkavállalók, valamint az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjai részére történő juttatása.
(2) A részvényesi közgyűlés más kérdésekben kizárólag akkor határoz, ha azt a törvény előírja.”
A cégnyilvántartásról szóló törvény
27 A likums „Par Latvijas Republikas Uzņēmumu reįistru” (a Lett Köztársaság cégnyilvántartásáról szóló törvény; a továbbiakban: a cégnyilvántartásról szóló törvény) „A cégnyilvántartásban szereplő információkhoz való hozzáférés joga” című 4.10. cikkének ötödik bekezdése a következőképpen szól:
„A cégnyilvántartás a nyilvántartási ügyirat nyilvános részében szereplő információkat és dokumentumokat (a 4.15. cikk első bekezdése) online adatátvitellel (beleértve a tömeges letöltést is) ingyenesen biztosítja.”
28 E törvénynek „A cégnyilvántartás internetes oldalán közzéteendő információk” című 4.11. cikke első bekezdésének 2) pontja a következőket írja elő:
„A cégnyilvántartás biztosítja, hogy a nem azonosított felhasználók nyilvánosan hozzáférhessenek a honlapján a cégnyilvántartás keretében vezetett nyilvántartásokban szereplő jogi személyekre és jogi tényekre vonatkozó legfrissebb (naprakész) információkhoz:
[…]
2) a nyilvántartásban szereplő egyéb információk.”
29 E törvény „A regisztrálási dokumentáció nyilvános és nem nyilvános részei” című 4.15. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A nyilvántartási ügyiratok nyilvános része a következőket tartalmazza:
[…]
2) a nyilvántartásban szereplő egyéb információk:
[…]
b) a tőkeegyesítő társaság részvénykönyvében (tagságának nyilvántartásában) e társaság részvényeseire (tagjaira) vonatkozóan tett bejegyzésben szereplő információk […]
3) a nyilvántartási ügyiratok részét képező következő dokumentumok:
a) a cégnyilvántartásban – […] a részvénykönyvben részvényesekre (tagokra) vonatkozóan tett bejegyzés, […]
A nyilvántartási ügyiratok részét képező, de e cikk első bekezdésében nem említett dokumentumok és információk a nyilvántartási ügyiratok nem nyilvános részében szerepelnek.
Ha a nyilvántartásba való bejegyzés vagy a nyilvántartásba felvett információ korlátozottan hozzáférhető információnak minősül, vagy a nyilvánosság általi hozzáférhetőségét jogszabály korlátozta, az a nyilvántartási ügyiratok nem nyilvános részében szerepel.
A nyilvántartási ügyiratok nem nyilvános részében szereplő információk és dokumentumok (e cikk második és harmadik bekezdése) korlátozottan hozzáférhető információk, és azokhoz a bűnüldöző hatóságok a törvényekben és rendeletekben meghatározott feladatok ellátása érdekében, a Finanšu izlūkošanas dienests [(pénzügyi hírszerző szolgálat, Lettország)], továbbá a pénzmosás, valamint a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek elterjedése finanszírozásának megelőzése területén működő felügyeleti és ellenőrző hatóságok korlátozás nélkül hozzáférhetnek, más hatóságoknak pedig indoklással ellátott kérelmet kell benyújtaniuk. A magánszemélyek a nyilvántartási ügyiratok nem nyilvános részében szereplő információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet az Informācijas atklātības likums [(az információszabadságról szóló törvény)] szerinti, a korlátozottan hozzáférhető információk kérelmezésére vonatkozó eljárásnak megfelelően nyújthatnak be.”
A pénzmosás megelőzéséről szóló törvény
30 A Noziedzīgi iegūtu līdzekļu legalizācijas un terorisma un proliferācijas finansēšanas novēršanas likums (a pénzmosás, a terrorizmusfinanszírozás és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megelőzéséről szóló törvény, a továbbiakban: pénzmosás megelőzéséről szóló törvény) „A törvény követelményeinek való megfeleléshez szükséges, a Lett Köztársaság információs rendszereiből származó információkhoz való hozzáférés” című 5.1. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:
„Az e törvény szerinti kötelezettségeik teljesítése érdekében a kötelezett szolgáltatók, valamint a felügyeleti és ellenőrző hatóságok jogosultak arra, hogy online kérjék és megszerezzék a Lett Köztársaság cégnyilvántartása által vezetett nyilvántartásokban szereplő, a tagokra és a tényleges tulajdonosokra vonatkozó adatlapokat és információkat, továbbá hogy megőrizzék és egyéb módon kezeljék ezeket az információkat az ügyfélre és üzleti partnereire vonatkozó adatok értékelése, valamint a gyanús ügylet pénzügyi hírszerző szolgálat felé történő bejelentésének szükségessége vagy az ilyen ügylettől való tartózkodás szükségessége, valamint annak megállapítása érdekében, hogy az ügyfél ellen jogi személy fizetésképtelenségi eljárás alatt áll‑e, vagy fizetésképtelenségi eljárás alá vonták‑e.”
A nemzetközi és nemzeti szankciókról szóló törvény
31 A Starptautisko un Latvijas Republikas nacionālo sankciju likums (a Lett Köztársaság nemzetközi és nemzeti szankciókról szóló törvénye, a továbbiakban: a nemzetközi és nemzeti szankciókról szóló törvény) „Pénzügyi korlátozások” című 5. cikke a következőket írja elő:
„Amennyiben a nemzeti szankciók pénzügyi korlátozásokat írnak elő a szankcióval sújtott személlyel szemben, mindenkinek – hatáskörén belül – haladéktalanul és előzetes értesítés nélkül kötelessége, hogy:
1) befagyasszon minden olyan pénzeszközt és gazdasági erőforrást, amely közvetlenül vagy közvetve, egészben vagy részben a szankcióval sújtott személy tulajdonában, birtokában vagy ellenőrzése alatt áll, beleértve a nevében vagy irányítása szerint eljáró harmadik feleket is;
2) a pénzeszközöket és gazdasági erőforrásokat sem közvetlenül, sem közvetve ne bocsássa a szankcióval sújtott személy rendelkezésére, beleértve a nevében, irányítása alatt vagy javára eljáró harmadik feleket is;
3) a szankcióval sújtott személy számára, beleértve a nevében, irányítása alatt vagy javára eljáró harmadik feleket is, ne nyújtson a nemzeti szankciók hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltatásokat.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
32 Tizenhét természetes személy keresetet nyújtott be a Satversmes tiesahez (alkotmánybíróság), amely a kérdést előterjesztő bíróság, azt vitatva, hogy a Lett Köztársaság Alkotmányának a magánélet tiszteletben tartásához való jogot és a személyes adatok védelmét biztosító 96. cikkével összeegyeztethető a nemzeti szabályozás, nevezetesen a cégnyilvántartásról szóló törvény 4.15. cikke első bekezdése 2) pontjának b) alpontja, összefüggésben e törvény 4.10. cikkének ötödik bekezdésével és a kereskedelmi törvénykönyv 235. cikkének (1) bekezdésével.
33 E szabályozás alapján a részvénytársaságok részvényeseire vonatkozó bizonyos információkat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni. Amennyiben az ilyen részvényes természetes személy, ezen információknak tartalmazniuk kell a nevet, utónevet, személyazonosító számot, vagy ilyen szám hiányában a születési időt, a személyazonosító okmány számát és kiállításának időpontját, a kiállító országot és hatóságot, valamint azt a címet, amelyen a részvényessel kapcsolatba lehet lépni. Ezenkívül, függetlenül attól, hogy a részvényes természetes személy‑e, az említett információk magukban foglalják a részvényes e‑mail‑címét is, amikor a részvényes azt kérte, hogy azt az a társaság, amelynek részvényeit birtokolja, használja a vele való kommunikációra, a részvényei kategóriáját, számát és névértékét, valamint az azokhoz kapcsolódó szavazatok számát is. Ugyanezek az információk online hozzáférhetők és tömeges letöltés tárgyát képezhetik, különösen a cégnyilvántartásról szóló törvény 4.11. cikke első bekezdésének 2) pontja szerinti, azonosítatlan felhasználók számára.
34 Az alapeljárás felperesei egy részvénytársaság kisebbségi részvényesei. Arra hivatkoznak, hogy a lett jogalkotó nem vizsgálta meg és nem is igazolta az érintett információk nyilvánosságra hozatalának szükségességét, azzal, hogy közzétételüket követően semmilyen korlátozás nem lehetséges azok későbbi felhasználására vonatkozóan, és fennáll a kockázata annak, hogy azokat tisztességtelen célokra használják fel. Mindenesetre a 2022. november 22‑i Luxembourg Business Registers ítéletre (C‑37/20 és C‑601/20, EU:C:2022:912, a továbbiakban: Luxembourg Business Registers ítélet) tekintettel ezen információk hozzáférhetővé tétele indokolatlan és aránytalan, tekintettel arra, hogy az alapeljárás felperesei nem az érintett társaság tényleges tulajdonosai, és nem is tagjai annak ügyvezető szerveinek, és nincs sem joguk, sem lehetőségük ellenőrzést gyakorolni e társaság felett.
35 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság egyrészt arra keresi a választ, hogy a 2017/1132 irányelv, és különösen annak 14. cikke d) pontjának ii. alpontja, amely a társaság igazgatásában, felügyeletében vagy ellenőrzésében részt vevő személyekre vonatkozó okiratokra vagy adatokra vonatkozik, megköveteli‑e az előtte vitatott személyes adatok közzétételét. Ha ez lenne a helyzet, e bíróság úgy véli, hogy az ilyen közzétételi kötelezettség érvényességét a Charta 7. és 8. cikkére tekintettel meg kell vizsgálni.
36 Másrészt e bíróság arra keresi a választ, hogy valamely tagállam a GDPR rendelkezéseinek, különösen annak 5. cikke (1) bekezdésének, valamint a Charta rendelkezéseinek megsértése nélkül előírhat‑e nemzeti jogában ilyen közzétételi kötelezettséget a Latvijas Republikas Saeima (lett parlament) által előadottakhoz hasonló célok elérése érdekében, nevezetesen először is az átlátható üzleti környezet biztosítása és harmadik személyek érdekeinek védelme, másodszor a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása és a tömegpusztító fegyverek elterjedése megelőzése, harmadszor pedig a nemzeti, nemzetközi és uniós szankciók végrehajtásához szükséges információk szolgáltatása érdekében. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a szóban forgó adatokhoz való hozzáférésnek nincs olyan feltétele, mint például a jogos érdek bizonyítása.
37 E körülmények között a Satversmes tiesa (alkotmánybíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [2017/1132 irányelv] 14. cikkének d) pontjában szereplő »a társaság ügyvitelében, felügyeletében, illetve ellenőrzésében« részt vevő személyek fogalmát, hogy az a részvénytársaság bármely részvényesét jelenti, és így a tagállam köteles [ezen] irányelv 16. cikkének (3) bekezdésével összhangban a részvénytársaság minden egyes részvényesére vonatkozó információkat közölni és a nyilvántartásban nyilvánosan hozzáférhetővé tenni?
2) Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén, érvényes‑e a 2017/1132 irányelv 14. cikke d) pontjának ii. alpontja a Charta 7. cikke által biztosított, a magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való jog és a Charta 8. cikke által biztosított, a személyes adatok védelméhez való jog fényében, amennyiben az előírja a részvénytársaság egyes részvényeseire vonatkozó adatok közlését?
3) Úgy kell‑e értelmezni [a GDPR] 5. cikke (1) bekezdésének b) pontját, hogy a részvénytársaság részvényesei személyes adatainak kezelése irányulhat egyrészt az átlátható üzleti környezet biztosítására és harmadik személyek érdekeinek védelmére, másrészt a pénzmosás és [a terrorizmus, valamint a tömegpusztító fegyverek elterjedése finanszírozásának megelőzésére], harmadrészt pedig a nemzeti, nemzetközi és [uniós] szankciók végrehajtásához szükséges információk rendelkezésre bocsátására?
4) A [GDPR] 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt elvek lehetővé teszik‑e a fenti célok érdekében olyan nemzeti szabályok megállapítását, amelyek alapján bárki megismerheti a részvénytársaság bármely részvényesének személyes adatait anélkül, hogy az adatok megismeréséhez fűződő jogos érdekét igazolnia kellene?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
38 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2017/1132 irányelv 14. cikkének d) pontját akként kell‑e értelmezni, hogy az megköveteli az e rendelkezésben említett társaságok valamennyi részvényesére, köztük az ilyen társaságok kisebbségi részvényeseire vonatkozó információk közzétételét.
39 E rendelkezés szerint, amely a 2017/1132 irányelv 13. cikkében említett társasági formákra, vagyis a többek között az irányelv II. mellékletében felsorolt társasági formákra alkalmazandó, a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy e társaságok kötelezően közzétegyék legalább azon személyek kinevezésével, hivatali idejének megszűnésével és tagjaival kapcsolatos okiratokat és adatokat, akik jogszabályban meghatározott szervként vagy ilyen szerv tagjaként jogosultak a társaság képviseletére harmadik személyekkel szemben és bíróság előtt, vagy akik részt vesznek a társaság igazgatásában, felügyeletében vagy ellenőrzésében.
40 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve nemcsak a rendelkezés kifejezéseit, hanem a szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is, amelynek az részét képezi (lásd ebben az értelemben: 1984. január 18‑i Ekro ítélet, 327/82, EU:C:1984:11, 11. pont; 2025. december 18‑i Slagelse Almennyttige Boligselskab, Afdeling Schackenborgvænge ítélet, C‑417/23, EU:C:2025:1017, 76. pont).
41 A 2017/1132 irányelv 14. cikke d) pontjának szövegét illetően meg kell állapítani, hogy e rendelkezés nem vonatkozik kifejezetten sem a részvényesekre, sem a részvényesek közgyűlésére. Ezenkívül az említett rendelkezés azon személyek „kinevezésére”, „megbízásának megszűnésére” és „személyes adataira” hivatkozik, akik a jogszabályban meghatározott szervként vagy ilyen szerv tagjaiként hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy a társaságot harmadik személyekkel szemben képviseljék és bíróság előtt képviseljék, és/vagy akik részt vesznek a társaság igazgatásában, felügyeletében vagy ellenőrzésében. Márpedig, amint arra a lett és a lengyel kormány, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság írásbeli észrevételeiben rámutatott, valamely társaság részvényeseit nem nevezik ki és nem mentik fel hivatalukból. Jogállásuk ugyanis kizárólag a társaság tőkéjében való részesedésükből, vagyis az e társaság által kibocsátott részvények feletti tulajdonjogukból ered, és e tekintetben különbözik azon személyek jogállásától, akiket arra jelöltek ki, hogy részt vegyenek az említett társaság ügyviteli és irányító szerveiben, és képviseljék e társaságot a harmadik személyekkel fennálló kapcsolataiban.
42 Azon szövegkörnyezetet illetően, amelybe ugyanezen rendelkezés illeszkedik, meg kell állapítani, hogy a 2017/1132 irányelv több rendelkezése, így ezen irányelv 64. cikkének (3) bekezdése és 95. cikkének (2) bekezdése az egyrészt az ügyviteli és ügyvezető szervek, másrészt pedig a részvényesek közgyűlése közötti terminológiai különbségtételt tükrözi. Így, noha e közgyűlés rendelkezik bizonyos döntéshozatali jogkörökkel, azok nem ugyanolyan jellegűek, mint a társaság ügyviteli és irányító szervei által gyakorolt jogkörök, így sem e közgyűlés, sem pedig azon keresztül a tagok aktusai nem minősíthetők az említett irányelv 14. cikke d) pontjának ii. alpontja értelmében vett „részvételnek”.
43 Ezenkívül, noha a 2017/1132 irányelv 4. cikkének i) pontjával összefüggésben értelmezett 14. cikkének a) pontja előírja a részvénytársaság létesítő okiratának és alapszabályának közzétételét, mivel e dokumentumoknak tartalmazniuk kell az aláíróik kilétét, amelyek magukban foglalhatják e társaság eredeti részvényeseit is, ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem írja elő kifejezetten a közzétételt az ilyen társaság részvényesi összetételének későbbi változása esetén.
44 Ami a 2017/1132 irányelv által követett célokat illeti, ezen irányelv (7) és (8) preambulumbekezdéséből, valamint 1. cikkéből az következik, hogy az ezen irányelvben előírt közzététel célja többek között harmadik személyek érdekeinek védelme a részvénytársaságokkal és a korlátolt felelősségű társaságokkal szemben, mivel harmadik személyek számára csak a társasági vagyonukat nyújtják biztosítékként. E célból e közzétételnek lehetővé kell tennie harmadik személyek számára, hogy megismerjék az érintett társaság lényeges okiratait és a társaságra vonatkozó bizonyos adatokat, különösen azon személyek kilétét, akik a társaság nevében kötelezettséget vállalhatnak (lásd ebben az értelemben: 2024. október 4‑i Agentsia po vpisvaniyata ítélet, C‑200/23, EU:C:2024:827, 77. pont).
45 Ezenkívül ezen irányelv célja a társaságok és harmadik személyek, valamint a tagok egymás közötti viszonyával kapcsolatos jogbiztonság biztosítása, a belső piac létrehozását követően a tagállamok közötti üzleti forgalom fokozása érdekében. Ebből a szempontból fontos, hogy minden olyan személy, aki üzleti kapcsolatot kíván létesíteni és folytatni más tagállamokban székhellyel rendelkező társaságokkal, könnyen megismerhesse a gazdasági társaságok alapításával és a képviseletükkel megbízott személyek jogköreivel kapcsolatos lényeges adatokat, ami megköveteli, hogy minden releváns adatot kifejezetten feltüntessenek az ugyanezen irányelv 16. cikkének (3) bekezdésében említett nyilvántartásban (lásd ebben az értelemben: 2024. október 4‑i Agentsia po vpisvaniyata ítélet, C‑200/23, EU:C:2024:827, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 Márpedig a jelen ügyben a részvénytársaságok valamennyi részvényesére, és különösen azok kisebbségi részvényeseire vonatkozó adatok közzététele nem tűnik hasznosnak a harmadik személyek érdekeinek védelmére és a jogbiztonságra irányuló célkitűzés szempontjából, tehát nem igazolható e céllal. Mivel ugyanis a kisebbségi részvényesek főszabály szerint nem jogosultak részvénytársaság képviseletére, arra harmadik személyekkel szemben kötelezettséget vállalni, sem pedig arra, hogy irányítási és felügyeleti feladatokat lássanak el, ellentétben az ilyen társaság ügyviteli és ügyvezető szerveinek tagjaival, az összes ilyen részvényesre vonatkozó adatok nem tűnnek relevánsnak e harmadik személyek számára.
47 Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2017/1132 irányelv 14. cikkének d) pontját akként kell értelmezni, hogy az nem követeli meg az e rendelkezésben említett társaságok valamennyi részvényesére, köztük az ilyen társaságok kisebbségi részvényeseire vonatkozó információk közzétételét.
A második kérdésről
48 Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdésre nem szükséges válaszolni.
A harmadik és a negyedik kérdésről
49 E kérdésekkel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a GDPR‑nak a Charta 7. és 8. cikkével összefüggésben értelmezett 5. és 6. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy a harmadik felek érdekeinek védelmét szolgáló átlátható üzleti környezet biztosítása, a pénzmosásnak, a terrorizmus finanszírozásának és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének a megelőzése, valamint a nemzeti, nemzetközi és uniós szankciók végrehajtásához szükséges információk rendelkezésre bocsátása érdekében a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni a részvénytársaságok valamennyi részvényesére, köztük a kisebbségi részvényesekre vonatkozó személyes adatokat – mint az egyes részvényesek személyazonosságát, elérhetőségeit, a tulajdonában lévő részvények kategóriáját, számát és névértékét, valamint az e részvényekhez kapcsolódó szavazatok számát –, amennyiben az ezen adatokhoz való hozzáférés nem függ semmilyen feltételtől, például jogos érdek bizonyításától.
50 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a GDPR által követett, annak 1. cikkéből, valamint (1) és (10) preambulumbekezdéséből kitűnő célnak megfelelően, amelynek lényege különösen a természetes személyek alapvető jogainak és szabadságainak, közelebbről a személyes adatok kezelése tekintetében a magánélet tiszteletben tartásához való joguk magas szintű védelmének garantálása, amelyet a Charta 8. cikkének (1) bekezdése és az EUMSZ 16. cikk (1) bekezdése rögzít, a személyes adatok bármely kezelésének meg kell felelnie többek között a GDPR 5. cikkében foglalt, az ilyen adatok kezelésére vonatkozó elveknek, és meg kell felelnie az e rendelet 6. cikkében felsorolt jogszerűségi feltételeknek (lásd ebben az értelemben: 2025. január 9‑i Mousse ítélet, C‑394/23, EU:C:2025:2, 21. és 22. pont; 2025. április 3‑i Ministerstvo zdravotnictví [Jogi személy képviselőjére vonatkozó adatok] ítélet, C‑710/23, EU:C:2025:231, 29. és 33. pont).
51 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a GDPR 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a személyes adatok kezelését jogszerűen, tisztességesen és az érintett számára átlátható módon kell végezni.
52 Ezenkívül a GDPR‑nak a személyes adatok kezelése célhoz kötöttségének elvét rögzítő 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján az ilyen adatok gyűjtése egyrészt meghatározott, egyértelmű és jogszerű célból történhet, másrészt pedig nem kezelhetők ezekkel a célokkal össze nem egyeztethető módon. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ez az elv többek között magában foglalja mindenekelőtt azt, hogy az adatkezelés céljait legkésőbb a személyes adatok gyűjtésekor azonosítani kell, majd ezen adatkezelés céljait egyértelműen meg kell határozni, végül pedig, hogy az említett adatkezelés céljai garantálják többek között ezen adatok kezelésének a GDPR 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett jogszerűségét (lásd ebben az értelemben: 2022. október 20‑i Digi ítélet, C‑77/21, EU:C:2022:805, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
53 Végül a GDPR‑nak az adattakarékosság elvét rögzítő 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint ezen adatoknak az adatkezelés céljai szempontjából megfelelőnek és relevánsnak kell lenniük, és a szükségesre kell korlátozódniuk. Ez az elv az arányosság elvének kifejeződése (lásd ebben az értelemben: 2025. január 9‑i Mousse ítélet (C‑394/23, EU:C:2025:2, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
54 Ami az adatkezelés jogszerűségének feltételeit illeti, a GDPR 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése kimerítő és korlátozó jelleggel felsorolja azokat az eseteket, amelyekben a személyes adatok kezelése jogszerűnek tekinthető. Így ahhoz, hogy az adatkezelést ilyennek lehessen minősíteni, annak az e rendelkezésekben előírt esetek valamelyikébe kell tartoznia (lásd ebben az értelemben: 2025. január 9‑i Mousse ítélet (C‑394/23, EU:C:2025:2, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
55 A GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján a személyes adatok kezelése kizárólag akkor és annyiban jogszerű, amennyiben az érintett hozzájárulását adta személyes adatainak egy vagy több konkrét célból történő kezeléséhez. Ilyen hozzájárulás hiányában, vagy ha e hozzájárulást nem a GDPR 4. cikkének 11. pontja értelmében vett önkéntes, konkrét, megfelelő tájékoztatáson alapuló és egyértelmű módon adták meg, az ilyen adatkezelés mindazonáltal igazolható, ha megfelel a GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének b)–f) pontjában említett szükségességi követelmények valamelyikének. Ebben az összefüggésben az utóbbi rendelkezésben előírt igazolásokat, amennyiben lehetővé teszik az érintett hozzájárulása nélkül végzett személyesadat‑kezelés jogszerűségét, megszorítóan kell értelmezni (2025. január 9‑i Mousse ítélet, C‑394/23, EU:C:2025:2, 26. és 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
56 Ezenkívül a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint, amennyiben megállapítható, hogy a személyes adatok kezelése a GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének b)–f) pontjában előírt indokok valamelyikére tekintettel szükséges, nem kell meghatározni, hogy ezen adatkezelésre más indokok valamelyike is vonatkozik‑e (2025. január 9‑i Mousse ítélet, C‑394/23, EU:C:2025:2, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
57 A jelen ügyben nem vitatott, hogy az alapeljárásban szóban forgó információk azonosított vagy azonosítható természetes személyekre vonatkoznak, és ezért azokat a GDPR 4. cikkének 1. pontja értelmében vett személyes adatoknak kell minősíteni. Az sem vitatott, hogy ezen információk a GDPR 4. cikkének 2. pontja értelmében vett adatkezelés tárgyát képezik, amennyiben azokat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik, és hogy ez az automatizált jellegű adatkezelés a GDPR 2. cikkének (1) bekezdése alapján a GDPR tárgyi hatálya alá tartozik.
58 Ezenkívül, amint arra a főtanácsnok az indítványának 43. pontjában lényegében rámutatott, az alapügyben szóban forgó adatkezelést a nemzeti szabályozás írja elő, tehát azt a GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja fényében kell megvizsgálni, amely szerint az adatkezelés akkor és annyiban jogszerű, ha és amennyiben az „az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettség teljesítéséhez szükséges”.
59 A GDPR 6. cikkének (3) bekezdése többek között pontosítja, hogy ebben az esetben az adatkezelésnek az adatkezelőre alkalmazandó uniós vagy tagállami jogon kell alapulnia, és hogy az adatkezelés céljait ebben a jogalapban kell meghatározni. Ennek közérdekű célt kell szolgálnia, és arányosnak kell lennie az elérni kívánt jogszerű céllal. Mivel e követelmények a Charta 52. cikkének (1) bekezdéséből eredő követelmények kifejeződései, azokat ez utóbbi rendelkezés fényében kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2022. augusztus 1‑jei Vyriausioji tarnybinės etikos komisija ítélet, C‑184/20, EU:C:2022:601, 69. pont; 2024. október 4‑i Agentsia po vpisvaniyata ítélet, C‑200/23, EU:C:2024:827, 104. pont).
60 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való, a Charta 7. és 8. cikkében biztosított alapvető jogok nem abszolút jogok, hanem azokat a társadalomban betöltött szerepük alapján kell figyelembe venni, és más alapvető jogokkal együtt kell mérlegelni. Így e jogok korlátozhatók, feltéve hogy a Charta 52. cikke (1) bekezdésének megfelelően a korlátozásokat törvény írja elő, és azok tiszteletben tartják az alapvető jogok lényeges tartalmát, valamint az arányosság elvét (2021. június 22‑i Latvijas Republikas Saeima [Büntetőpontok] ítélet, C‑439/19, EU:C:2021:504, 105. pont; 2022. augusztus 1‑jei Vyriausioji tarnybinės etikos komisija ítélet, C‑184/20, EU:C:2022:601, 70. pont; 2024. október 4‑i Bezirkshauptmannschaft Landeck [Mobiltelefonon tárolt személyes adatokhoz való hozzáférésre tett kísérlet] ítélet, C‑548/21, EU:C:2024:830, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
61 Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon intézkedések arányossága, amelyekből a Charta 7. és 8. cikkében biztosított jogokba való beavatkozás következik, megköveteli az alkalmasságra és a szükségességre, valamint az ezen intézkedéseknek az elérni kívánt céllal arányos jellegére vonatkozó követelmények tiszteletben tartását (Luxemburg Business Registers ítélet, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
62 Konkrétabban, a személyes adatok védelme alóli kivételek és e védelem korlátozásai a feltétlenül szükséges mértékre korlátozódnak, azzal, hogy amikor több, a követett jogszerű célok elérésére alkalmas intézkedés közötti választásra van lehetőség, a legkevésbé korlátozó jellegűt kell igénybe venni. Ezenkívül valamely közérdekű cél nem valósítható meg annak figyelembevétele nélkül, hogy azt össze kell egyeztetni a választott intézkedéssel érintett alapvető jogokkal, mégpedig kiegyensúlyozottan mérlegelve egyrészt a közérdekű célt, másrészt pedig a szóban forgó jogokat annak biztosítása érdekében, hogy az ezen intézkedés által okozott hátrányok ne legyenek aránytalanok az elérni kívánt célokhoz képest. Így a Charta 7. és 8. cikkében biztosított jogok korlátozása igazolásának lehetőségét az ilyen korlátozással járó beavatkozás súlyosságának mérésével, valamint annak ellenőrzésével kell értékelni, hogy az e korlátozással elérni kívánt közérdekű cél jelentősége összefügg‑e a beavatkozás súlyosságával (Luxemburg Business Registers ítélet, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
63 Ezenkívül az arányosság követelményének való megfelelés érdekében a beavatkozást tartalmazó szóban forgó szabályozásnak egyértelmű és pontos szabályokat kell előírnia az általa előírt intézkedések hatályára és alkalmazására vonatkozóan, és minimumkövetelményeket kell előírnia oly módon, hogy az érintett személyek elegendő olyan biztosítékkal rendelkezzenek, amely lehetővé teszi személyes adataiknak a visszaélések veszélyeivel szembeni hatékony védelmét. Különösen azt kell megjelölnie, hogy milyen körülmények között és milyen feltételek mellett hozható meg az ilyen adatok kezelését előíró intézkedés, ezáltal biztosítva, hogy a beavatkozás a feltétlenül szükséges mértékre korlátozódjon (lásd ebben az értelemben: Luxembourg Business Registers ítélet, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
64 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata először is annak vizsgálata, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás a jelen ítélet 52. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat fényében megfelel‑e a célhoz kötöttség GDPR 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában kimondott elvének, és hogy az adatkezelés céljait a GDPR 6. cikkének (3) bekezdése értelmében vett releváns jogalap határozza‑e meg. Amint arra a főtanácsnok az indítványának 45. pontjában rámutatott, ez utóbbi tekintetben fontos, hogy a szóban forgó cél vagy célok kellő bizonyossággal meghatározhatók legyenek az érintett szabályozás szövegére vagy szabályozási összefüggéseire tekintettel.
65 Másodszor, a jelen ítélet 59–63. pontjában felidézett állandó ítélkezési gyakorlat fényében, és figyelembe véve a Charta 7. és 8. cikkében biztosított jogokba való, az említett jogalapból eredő beavatkozás súlyosságát, meg kell vizsgálni, hogy e jogalap megfelel‑e a GDPR 6. cikkének (3) bekezdéséből és a Charta 52. cikkének (1) bekezdéséből eredő egyéb követelményeknek.
66 Bár végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ezen egyéb követelmények teljesülnek‑e, a Bíróság feladata, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálása során megadja e bíróság számára az uniós jognak az előtte folyamatban lévő ügy elbírálásához hasznos valamennyi értelmezési szempontját, és adott esetben pontosításokat adjon, amelyek célja, hogy iránymutatást adjanak az említett bíróság számára az általa végzendő vizsgálat során (lásd ebben az értelemben: 2017. június 27‑i Congregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C‑74/16, EU:C:2017:496, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2025. január 9‑i Mousse ítélet, C‑394/23, EU:C:2025:2, 51. pont).
67 E tekintetben, amint az a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, a személyes adatok harmadik személyekkel való közlése, beleértve az ilyen adatok rendelkezésre bocsátását is, a Charta 7. és 8. cikkében biztosított alapvető jogokba való beavatkozásnak minősül, függetlenül a közölt információk későbbi felhasználásától. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a magánéletre vonatkozó érintett információk érzékeny jellegűek‑e, vagy sem, vagy hogy e beavatkozás következtében az érintettek szenvedtek‑e esetleges hátrányokat, vagy sem (lásd ebben az értelemben: 2022. június 21‑i Ligue des droits humains ítélet, C‑817/19, EU:C:2022:491, 96. pont; Luxembourg Business Registers ítélet, 39. pont).
68 A jelen ügyben, noha az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás pontosan felsorolja azokat a személyes adatokat, amelyeket a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni, és így az ebből eredő beavatkozást törvény írja elő, egyrészt fel kell mérni e beavatkozás súlyosságát, másrészt pedig meg kell vizsgálni, hogy az állítólagosan követett közérdekű célok jelentősége összefügg‑e ezzel a súlyossággal (lásd ebben az értelemben: 2022. augusztus 1‑jei Vyriausioji tarnybinės etikos komisija ítélet, C‑184/20, EU:C:2022:601, 98. pont).
69 Így egyrészt az ilyen beavatkozás súlyosságát illetően figyelembe kell venni többek között a szóban forgó személyes adatok jellegét, különösen ezen adatok esetlegesen érzékeny jellegét, valamint a szóban forgó adatok kezelésének jellegét és konkrét módjait, különösen az ezen adatokhoz hozzáférő személyek számát és az azokhoz való hozzáférés módjait (2022. augusztus 1‑jei Vyriausioji tarnybinės etikos komisija ítélet, C‑184/20, EU:C:2022:601, 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
70 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy mivel a nyilvánosság rendelkezésére bocsátott adatok többek között az egyes részvényesek személyazonosságára, elérhetőségi adataira, az általuk birtokolt részvények kategóriájára, számára és névértékére, valamint az e részvényekhez kapcsolódó szavazatok számára vonatkoznak, az ilyen adatok lehetővé tehetik többek között az érdekelt vagyoni helyzetére, valamint azon gazdasági ágazatokra és vállalkozásokra vonatkozó profil kialakítását, amelyekbe az érintett befektet (lásd ebben az értelemben: Luxembourg Business Registers ítélet, 41. pont).
71 Ehhez hozzáadódik az a tény, hogy az ilyen hozzáférhetővé tétel velejárója, hogy ezen adatok így potenciálisan korlátlan számú személy számára hozzáférhetők, így kezelésük lehetővé teheti azon személyek számára is, akik az e rendelkezésre bocsátás által követett céltól eltérő okokból próbálnak tájékozódni az ilyen részvényes különösen anyagi és pénzügyi helyzetéről, hogy szabadon hozzáférjenek az említett adatokhoz. E lehetőséggel még könnyebb élni, ha az adatok megtalálhatók az interneten (lásd ebben az értelemben: Luxembourg Business Registers ítélet, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
72 Ezenkívül az érintettekre nézve az adataik esetleges visszaélésszerű felhasználásából eredő lehetséges következményeket tovább súlyosbítja az a tény, hogy ezen adatok a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételüket követően nemcsak szabadon megtekinthetők, hanem meg is őrizhetők és terjeszthetők, és az ilyen egymást követő adatkezelések esetén még nehezebbé, sőt illuzórikussá válik e személyek számára, hogy hatékonyan védekezzenek a visszaélésekkel szemben (lásd ebben az értelemben: Luxembourg Business Registers ítélet, 43. pont).
73 Ennélfogva, bár az alapeljárásban szóban forgó adatoknak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele nem sérti a Charta 7. és 8. cikkében biztosított jogok lényeges tartalmát, mindazonáltal e jogokba való súlyos beavatkozásnak minősül (lásd ebben az értelemben: Luxembourg Business Registers ítélet, 44. és 54. pont).
74 Másrészt, amint arra a főtanácsnok az indítványának 50–52. pontjában rámutatott, meg kell állapítani, hogy a lett parlament által a kérdést előterjesztő bíróság előtt az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozásban előírt és a jelen ítélet 49. pontjában felidézett intézkedés igazolása érdekében előadott célok az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseknek minősíthetők. Meg kell azonban vizsgálni, hogy az alapügyben vitatott nemzeti szabályozás tiszteletben tartja‑e az alkalmasság és a szükségesség követelményeit, valamint az ezen intézkedésnek a kitűzött célokkal való arányosságára vonatkozó, a jelen ítélet 61. pontja értelmében vett követelményt.
75 A harmadik személyek érdekeinek védelme érdekében átlátható üzleti környezet biztosítására irányuló közérdekű célt illetően meg kell állapítani, hogy úgy tűnik, hogy az lényegében megfelel a nemzeti rendelkezéseknek a 2017/1132 irányelv (7) és (8) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 14. cikkének d) pontjában megvalósított összehangolása által követett célnak.
76 Márpedig, amint az a jelen ítélet 46. pontjából kitűnik, a részvénytársaság valamennyi részvényesére, és különösen annak kisebbségi részvényeseire vonatkozó adatok közzététele nem tűnik hasznosnak e célkitűzés szempontjából. Következésképpen az alapügyben vitatott nemzeti szabályozás nem tűnik sem alkalmasnak, sem szükségesnek az említett cél elérésére, és ennélfogva nem igazolhatja a Charta 7. és 8. cikkében biztosított jogokba való, a jelen ítélet 73. pontjában említett súlyos beavatkozást.
77 A pénzmosásnak és a terrorizmus finanszírozásának, valamint a tömegpusztító fegyverek elterjedésének a megelőzésére irányuló közérdekű célt illetően meg kell állapítani, hogy az érintett adatokhoz való nyilvános hozzáférés alkalmas arra, hogy hozzájáruljon e cél megvalósításához, mivel e hozzáférés nyilvános jellege és az ebből eredő fokozott átláthatóság olyan környezet megteremtéséhez járul hozzá, amely kevésbé alkalmas az ilyen célokra (lásd ebben az értelemben: Luxembourg Business Registers ítélet, 67. pont).
78 Az ilyen hozzáférés azonban nem tekinthető feltétlenül szükségesnek, ha e cél észszerűen ugyanolyan hatékonyan elérhető más, a Charta 7. és 8. cikkében biztosított jogokat kevésbé sértő eszközökkel (lásd ebben az értelemben: 2024. október 4‑i Bezirkshauptmannschaft Landeck [A mobiltelefonon tárolt személyes adatokhoz való hozzáférés] ítélet, C‑548/21, EU:C:2024:830, 87. pont).
79 A pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása és a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelem ugyanis elsősorban a hatóságok, valamint az olyan szervezetek – mint például a hitelintézetek vagy pénzügyi intézmények – feladata, amelyekkel szemben tevékenységük miatt e területen különös kötelezettségeket írnak elő (Luxemburg Business Registers ítélet, 83. pont), mint amelyek többek között a 2015/849 irányelv 11. és 13. cikkéből következnek.
80 Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a 2015/849 irányelv 30. cikkének (5) bekezdése, amelynek szövege a 2024/1640 irányelv 74. cikkének 1. pontjából ered, előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az e rendelkezés értelmében vett tényleges tulajdonosokra vonatkozó információk minden esetben hozzáférhetők legyenek többek között „bármely olyan személy vagy szervezet számára, aki bizonyítani tudja a jogos érdekét”, nem pedig a nyilvánosság egésze számára.
81 E tekintetben azt is pontosítani kell, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az olyan szabályozás, amely a jelen ítélet 77. pontjában említett cél elérése érdekében lehetővé teszi a nyilvánosság azon tagjai számára a személyes adatokhoz való hozzáférést, akik jogos érdeket igazolhatnak, főszabály szerint alkalmas arra, hogy a Charta 7. és 8. cikkében biztosított jogokba való beavatkozást a feltétlenül szükséges mértékre korlátozza (lásd ebben az értelemben: 2026. május 21‑i Across Fiduciaria és társai ítélet, C‑684/24 és C‑685/24, EU:C:2026:410, 106. pont).
82 Márpedig a jelen ügyben azon kisebbségi részvényeseket illetően, akik nem minősülnek azon társaság tényleges tulajdonosainak, amelynek alaptőkéjének egy részét birtokolják, nem tűnik tehát feltétlenül szükségesnek, hogy az alapügyben vitatott személyes adatok bárki számára hozzáférhetők legyenek, anélkül hogy bárkinek bizonyítania kellene a jogos érdekét.
83 Ebben az összefüggésben, noha a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy a nemzeti cégnyilvántartás, amely az adatkezelő, esetleg nem tudja ellenőrizni, hogy minden egyes információkérelmezőnek ténylegesen jogos érdeke fűződik‑e az érintett személyes adatokhoz, emlékeztetni kell arra, hogy a jogos érdek fennállásának vizsgálatával kapcsolatos esetleges gyakorlati nehézségek nem alkalmasak a Charta által biztosított alapvető jogokba való beavatkozás szigorúan szükséges jellegének bizonyítására (lásd analógia útján: 2000. szeptember 26‑i Bizottság kontra Ausztria ítélet, C‑205/98, EU:C:2000:493, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2008. november 27‑i Papillon ítélet, C‑418/07, EU:C:2008:659, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
84 Ami egyrészt az elérni kívánt közérdekű cél, másrészt a szóban forgó alapvető jogok közötti kiegyensúlyozott mérlegelést illeti, hozzá kell tenni, hogy bár a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása, valamint a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelem általában igazolhatja az e jogokba való – akár súlyos – beavatkozást (lásd ebben az értelemben: Luxembourg Business Registers ítélet, 58. és 59. pont), e célkitűzés a jelen ügyben nem élvezhet elsőbbséget az említett jogokkal szemben, tekintettel a jelen ítélet 73. pontjában megállapított beavatkozás jellegére és súlyosságára.
85 Ebben az összefüggésben egyébiránt meg kell állapítani, hogy az alapügyben vitatott nemzeti szabályozáshoz nem kapcsolódnak olyan megfelelő biztosítékok, amelyek lehetővé tennék az érintett személyeknek a jelen ítélet 63. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett hatékony védelmét a visszaélések veszélyeivel szemben. Személyes adataik ugyanis hozzáférhetők az interneten, és tömeges letöltés tárgyát képezhetik, többek között bármely azonosítatlan felhasználó számára, ami növeli az ilyen kockázatokat.
86 Következésképpen az alapügyben vitatott nemzeti szabályozás nem tűnik a jelen ítélet 61. pontja értelmében véve sem szükségesnek, sem az adott célhoz képest arányosnak.
87 Végül, ami a nemzeti, nemzetközi és uniós szankciók végrehajtásához szükséges információk szolgáltatásában álló közérdekű célt illeti, az alapügyben vitatott nemzeti szabályozás szintén alkalmas arra, hogy hozzájáruljon e cél megvalósításához. Meg kell ugyanis állapítani, hogy az e szabályozásból eredő fokozott átláthatóság megkönnyítheti e végrehajtást.
88 Mindazonáltal, amint arra a főtanácsnok az indítványának 60. és 61. pontjában lényegében rámutatott, az alapeljárásban szóban forgó adatokhoz való nyilvános hozzáférés e célból nem tűnik feltétlenül szükségesnek, mivel úgy tűnik, hogy a Charta 7. és 8. cikkében biztosított jogokat kevésbé sértő eszközök állnak rendelkezésre.
89 Amint arra a Bizottság az írásbeli észrevételeiben rámutatott, az ilyen kevésbé sértő eszköz többek között abban állhat, hogy a közzétételi kötelezettséget kizárólag a szankciós listákon szereplő személyekre vonatkozó adatokra korlátozzák, és az e listákon nem szereplő részvényesekre vonatkozó adatokhoz való hozzáférést csak az e tekintetben jogos érdeket igazoló személyek számára tegyék lehetővé.
90 Ezenkívül a jelen ítélet 84., illetve 85. pontjában említettekkel azonos okokból a követett közérdekű cél a jelen ügyben nem élvezhet elsőbbséget a szóban forgó alapvető jogokkal szemben, és az alapügyben vitatott nemzeti szabályozás nem tartalmaz olyan elegendő garanciát, amely lehetővé tenné az érintett személyeknek a visszaélések veszélyeivel szembeni hatékony védelmét.
91 Így az ilyen szabályozás nem tűnik a jelen ítélet 61. pontja értelmében véve sem szükségesnek, sem az adott célhoz képest arányosnak.
92 Következésképpen a fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik és a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a GDPR 5. és 6. cikkét a Charta 7. és 8. cikkével összefüggésben akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy a harmadik felek érdekeinek védelmét szolgáló átlátható üzleti környezet biztosítása, a pénzmosásnak, a terrorizmus finanszírozásának és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének a megelőzése, valamint a nemzeti, nemzetközi és uniós szankciók végrehajtásához szükséges információk rendelkezésre bocsátása érdekében a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni a részvénytársaságok valamennyi részvényesére, köztük a kisebbségi részvényesekre vonatkozó személyes adatokat – mint az egyes részvényesek személyazonosságát, elérhetőségeit, a tulajdonában lévő részvények kategóriáját, számát és névértékét, valamint az e részvényekhez kapcsolódó szavazatok számát –, amennyiben az ezen adatokhoz való hozzáférés nem függ semmilyen feltételtől, például jogos érdek bizonyításától.
A költségekről
93 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
1) A 2019. június 20‑i (EU) 2019/1151 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a társasági jog egyes vonatkozásairól szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1132 európai parlamenti és tanácsi irányelv 14. cikkének d) pontját akként kell értelmezni, hogy az nem követeli meg az e rendelkezésben említett társaságok valamennyi részvényesére, köztük az ilyen társaságok kisebbségi részvényeseire vonatkozó információk közzétételét.
2) A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) 5. és 6. cikkét az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikkével összefüggésben akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy a harmadik felek érdekeinek védelmét szolgáló átlátható üzleti környezet biztosítása, a pénzmosásnak, a terrorizmus finanszírozásának és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének a megelőzése, valamint a nemzeti, nemzetközi és európai uniós szankciók végrehajtásához szükséges információk rendelkezésre bocsátása érdekében a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni a részvénytársaságok valamennyi részvényesére, köztük a kisebbségi részvényesekre vonatkozó személyes adatokat – mint az egyes részvényesek személyazonosságát, elérhetőségeit, a tulajdonában lévő részvények kategóriáját, számát és névértékét, valamint az e részvényekhez kapcsolódó szavazatok számát –, amennyiben az ezen adatokhoz való hozzáférés nem függ semmilyen feltételtől, például jogos érdek bizonyításától.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: lett.
i A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.